Szegedi épületek a XIX.- ban Egy amerikai magyar kereskedő szerint Szegedet a paprika helyezte Földünk térképére, vagyis a paprika révén vált világszerte ismertté. A paprika közép-amerikai eredetű kultúrnövény. Magyarországon a XVI. század második felében honosodott meg, de fűszerként először a 18. század végén említik. Nagyarányú termelése a XIX. század második felében bontakozott ki. A hozzáértés, a szorgalom és a konjunktúra a XIX. század végétől a paprikatermelőket és- feldolgozókat a szegedi paraszttársadalom egyik leginkább polgárosodó rétegévé tette. A szeged-alsóvárosi ház az 1880-as évek első felében épült, homlokzatát szép kivitelű napsugaras deszkaorom díszíti. A napsugaras oromdíszítés a barokk egyházi művészetben gyökerezik. A szoba-konyha-szoba-kamra-szoba beosztású házban a parasztcsalád három nemzedéke élt egy fedél alatt. A hajópadlós szoba fala a XX. század eleji paraszt- polgári ízlés szerint mintás festésű, berendezése igényes kivitelű, szecessziós ízlésű asztalosmunka. A hátsó szoba a szülők lakásberendezését mutatja. Szeged magja a XIX. századig a földsánccal és vizesárokkal védett Palánk városrész volt. A földsánc a vár nyugati tornyától, a mai főposta tájáról indult ki és a Kelemen László-Zrínyi utca vonalában haladva, a püspöki palotánál keleti irányba fordulva érte el a Tiszát. A tér meghatározó épülete az 1913-ban épült római katolikus fogadalmi templom, a püspöki palota, a papi szeminárium, az apáti kollégium, az egyetem épületei, a posztromantikus-kora modern loggiasor - alatta a történelmi szoborcsarnokkal. Árvay Sándor és fia, Kálmán még a XIX. század végén tették híressé készítményeikkel, s már akkor "a szegedi Gerbeaud"-ként emlegették. 1922-ben adták el a Virágh testvéreknek, akik a cukrászda hírnevét tovább öregbítették. A Városi Múzeumot és a Somogyi Könyvtárat 1883-ban alapították Somogyi Károly esztergomi kanonok a városnak adományozott könyvtárából. 1896-ban Steinhard Antal és Lang Adolf tervei alapján elkészült az új, ma is használt múzeumépület. Az intézményt a XX. század első évtizedeiben regényíróként közismert muzeológusok igazgatták, 1904-17-ben Tömörkény István (1866-1907), majd 1917-34-ben Móra Ferenc (1879-1934). 1950-ben a múzeum és a könyvtár különvált, majd a könyvtár 1984-ben önálló épületbe költözött. Az első és a második emelet az állandó kiállításoké. Az előcsarnoktól jobbra, az első két teremben Lucs Ferenc ötven értékes képből álló gyűjteménye látható: Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Csók István, Tornyai János, Rudnay Gyula, Rippl-Rónai József, Mednyánszky László és mások képei adnak ízelítőt a modern magyar festészetből. A következő teremben az egykori szegedi Megváltó-patika 1893-ban készült reprezentatív, eklektikus-neoreneszánsz bútorzata, patikaedényei és a megyei patikatörténeti kiállítás van. A Tisza felőli nagy teremben a "Csak egy Földünk van" címmel rendezett környezetvédelmi kiállítás Földünk titokzatosnak tűnő életével ismertet meg. A bejárattal szemben nyíló díszterem falain Vágó Pál szegedi árvizet ábrázoló hatalmas képe és Munkácsy Mihály Honfoglalás című képének egyik változata mellett főleg alföldi és szegedi festők: Zombori Lajos, Thorma János, Mednyánszky László, Nyilasy Sándor és Koszta József, a folyosón Heller Ödön, Spányi Béla, Nyilasy Sándor, Vastagh György, Csók István, Bihari Sándor, Iványi Grünwald Béla, Vinkler László, Zombori Lajos, Dinnyés Ferenc, Szöri József, Dorogi Imre, Zoltánfy István képeiben gyönyörködhetünk. Az épület város felőli szárnyában, a Várkert felőli teremben van a Móra-emlékszoba, melyet az igazgatói szoba egykori bútoraival, az író néprajzi gyűjtésének néhány jellegzetes tárgyával rendeztek be. Az utolsó két teremben az "Avarnak mondták magukat..." című kiállítás az avarok sírleleteit, művészetét, életformáját mutatja be. A kupolacsarnokban Gergely Sándor, Amerigo Tot, Borsos Miklós, Tóth Sándor, Varga Imre szobrászművészek alkotásai láthatók."Csongrád megye népművészete" címmel a nagyteremben viseletek és bútorok, cserépedények, a szövés, fonás, bőrművesség termékei tekinthetők meg. A könyvtár alapítója Somogyi Károly esztergomi kanonok volt, aki 1880-ban 43 701 kötetes könyvtárát Szegednek ajándékozta. A Somogyi-emlékszobában őrzik a könyvtár ritkaságait. Ma több mint félmillió kötet könyv és folyóirat segíti a tudományos kutatást, az egyetemi, főiskolai oktatást és a közművelődést. Az épület harmadik emeletén helyezték el a Somogyi-emlékszobát: az alapító legértékesebb könyvein kívül a könyvtár saját beszerzésű ritkaságait is itt őrzi. A Szent Mihály tiszteletére szentelt templom a megye egyik legrégibb műemléke. Korábbi templom helyén a XIII-XIV. század fordulóján emelték. Ebből az időből származik régi támpilléres, kora gótikus szentélye és tornyának alsó fele. Tápéi templombelső. A templom egykori hajója és tornyának felső része 1770-ből, jelenlegi főhajója 1940-ből való. Megmaradt szentélyének XIV-XV. századi, több rétegű freskótöredékei apostolokat ábrázolnak. A keresztelőmedence lombard másolat.